Az idei második előadás Kiskőrösön volt tegnap, azaz pénteken délelőtt 11-től. De kezdjük az elején!

A karácsonyi non-stop kajálást kicsit nehezen viselem, minden energiámat az emésztésre kell fordítanom. Ettől függetlenül történt egy-két érdekes dolog, meg is osztom ezeket most Veletek.

Akinek nem dereng Régi cucc 1 című bejegyzés, az nem emlékszik rosszul, nem volt ilyen. Viszont egyszer már elkezdtem a kimaradásokat pótolni ebben a bejegyzésben, ez most annak a folytatása.

Ez a poszt villámbejegyzésnek indult az elmúlt három napról, de kicsit hosszú lett... Jól beígértem nektek, hogy mostmár rendesen írom a blogot, erre két napig megint semmi... Ennek az az oka, hogy megint Pesten voltam órát tartani szerdán.

Jó két héttel vagyok lemaradva magamtól a blogírásban, ezt most elkezdem bepótolni, miközben a jelen eseményeit is írom majd. Legalábbis igyekszem...

Azazhogy előtte, mert azt fogom most leírni, a tegnapi nap eseményeit.

Három előadás várt ránk, de legalább egy helyen, és itthon, Szentesen, a Móricz Zsigmond művházban.

Nem volt ma sem túl nehéz napom, de nem is bánom, gondolva itt a múlt hétre és ennek a hétnek a hátralevő részére.

Márti megkért, hogy a vásárhelyi közepesekkel gyakoroltassam az egyik számot, a Tricky-t, mert pénteken verseny lesz, és még nem az igazi a dolog, mert most tanulták meg a végét.

Szívesen vállaltam, mert bírom a vásárhelyieket, régen is voltam már ott, és az újakat még nem is ismerem.

Még a múlt héten kaptam Mártitól, a kolleginámtól egy e-mail-t, hogy Papp Timi tart egy casting-ot videóklippekhez, filmhez, minden egyébhez november 23-án, azaz tegnap. Elgondolkodtam rajta, hogy menjek-e, aztán egy beszélgetés a lányokkal:

- "Menned kéne!"

- "Ok"

Most a munkaadóm és köztem lévő ellentétről fogok írni, ha valakinek már elege van az "új" influenzából, akkor ne kattitson tovább!

Jó hosszú napom volt tegnap... 4.40-kor kelés, hogy időben tudjunk indulni Kanizsára, fél kettő után fekvés, mert ahhoz persze elég geek vagyok, hogy még két bejegyzést tegyek ide a blogra...

"A végén minden olyan egyszerű lesz - minden, ami volt és ami lehetett volna. Pornál és hamunál is kevesebb lesz minden, ami egykor tény volt. Amitől úgy égett szívünk, hogy azt hittük, nem lehet elviselni, belehalunk, vagy megölünk valakit... mindez kevesebb lesz, mint a por, melyet a temetők fölött kavar és sodor a szél" (Márai Sándor: A gyertyák csonkig égnek)

Az utolsó pillanatban tudom meg, hogy fél háromkor indulni kell pestre egy napra... De semmi gond, hozzá vagyok szokva.

Na az van, hogy valószínűleg nem kaptam meg azt az ímélt, amin már rajta van ez a holnapi dupla előadás az ország másik végében. Kolleginám küldte az sms-t, hogy fél háromkor vonat. Erre fölhívtam, hogy legyen szíves mesélje el a mai-holnapi programot. Mivel holnap 10-kor kezdődik az előadás, ezért már ma fölmegyünk pestre (ahonnan majd holnap reggel indulunk kocsival a koreográfussal), és beállunk az Oki órájára, hogy ne teljen el fölöslegesen az idő. Mégiscsak lesz ma tréning! Ennek viszont őszintén örülök.

Kívánjatok sok sikert holnapra!

Úgy döntöttem, blogot indítok, mert már boldog-boldogtalan vezet blogot és mivel időm is engedi, hát elkezdem...

Szóval kezdjük egy bemutatkozásfélével.

Táncművésznek készülök, és úgy érzem, hogy többé kevésbé a helyes úton járok. Tavaly már szerepem volt egy tehetséges és főleg képzett  koreográfus felnőtt darabjában, aki mellesleg a mesterem, idén tavasztól pedig egy táncmesében, ami Piroska és a Farkas címmel fut, hatalmas sikerrel. Körülbelül 50 előadásnál járunk országszerte, majd ha lesz kedvem, egyszer összeszámolom, hogy pontosan mennyi az annyi.

Bár ez a blog nemcsak a szakmai előrehaladásommal lesz tele, ezt mégis fontosnak éreztem leírni, mert hivatásomnak tekintem a táncot, kitölti az életemet.

Momentán Dj Krush-t hallgatok és vajas-szilvalekváros kenyeret eszek, elég érdekesen néz ki a cucc, de imádom.

Ez után majd néhány rövidebb bejegyzés fog következni, hogy képbe kerüljön az olvasó (ha egyáltalán van), a lelki állapotommal kapcsolatban.