Még a múlt héten kaptam Mártitól, a kolleginámtól egy e-mail-t, hogy Papp Timi tart egy casting-ot videóklippekhez, filmhez, minden egyébhez november 23-án, azaz tegnap. Elgondolkodtam rajta, hogy menjek-e, aztán egy beszélgetés a lányokkal:

- "Menned kéne!"

- "Ok"

Úgyhogy elmentem. De nem voltam egyedül, 9 NRG-s lány jött velem, persze ők is kipróbálták magukat.

De ne rohanjunk ennyire előre! Mivel vinni kellett egy kis koreográfiát, előző nap, vagyis vasárnap elmentünk Orosházára, hogy összerakjunk mindenkinek valamit Bea vezetésével. Jó sokat segített az öt orosi lánynak, akik még ott voltak rajtunk hármunkon kívül (a három vásárhelyi lány külön készült, Bea pedig nem jött velünk a castingra). Fél 11-től délután ötig ott próbáltunk az orosi művház színpadán, nagy munka volt, de jó kis kombik születtek.

Hétfőn reggel 10-kor kezdődött a dolog, úgyhogy megint korán keltünk, én negyed ötkor... Fel a vonatra, ami késik, így csak kilencre érünk föl a Nyugatiba (egy órával később, mint terveztük), de egye fene, még időben vagyunk. Fél tíz körül oda is értünk. Hát mit ne mondjak, jó sok csajszi volt ott. Olyan 100-an voltak. Mi fiúk meg nagyjából ötödannyian. Fényképezkedés, koreográfia betanulás, fiúk-lányok külön, forgóban. Hogy hogyan akarják mind a 120-130 embert megnézni három óra hosszában, az még akkor nem tudtuk (egykor el kellett hagyni a termeket). Hát úgy, hogy a lányok többségének meg se nézték a hozott táncát, csak kisebb csoportokban megnézték a koreográfiát, amit betanítottak, és imprót kértek ugyanígy. Vagy még azt se. Mi fiúk szerencsésebbek voltunk a kisebb létszám miatt, kértek tőlünk is improvizációt streetdance-t, és aki tud, jazz-t is. Naná, hogy ott voltam mindkettőben, Mártiék szerint egész jól toltam. Ezután megkérdezte Timi, hogy kinek van nem streetdance koreója. Megnéztünk egy torreádort (passodoble férfi szóló, elég látványosra sikerült azzal a köpennyel), egy jazz-t (ez nem hagyott mély nyomot), meg az enyémet (értelem szerűen ezt én nem néztem, viszont elég nagy sikert aratott), rendesen meg is tapsoltuk egymást.

Ezután jött, amit nem értek. Ugyanis senkinek nem mondtak semmi konkrétat. Csak annyit, hogy mindenkire ráfér még a tanulás, meg járjunk minél több tanárhoz (mintha ezt nem tudnánk magunktól is). Legalább annyit mondhattak volna, hogy "Na, ez király volt, csak így tovább" vagy "Te nem vagy való táncosnak, keress más szakmát", vagy valami hasonló... Na mindegy, nem bosszantom magamat, nem volt rossz hangulata az egésznek, találkoztam sok jó arccal, úgyhogy nekem ettől függetlenül pozitívan jött le az egész. Meg elvileg kapom majd az e-mail-eket a komolyabb castingokról.

Van egyébként egy "nagyon komoly" tanulsága a dolognak: Nem én vagyok a legtrógerebb a világon öltözködésügyileg, bár erre a castingra elég jól sikerült, köszönet a kölcsönruhákért Beának és az öcsémnek. Viszont ez a srác... az hagyján, hogy lyukas volt a térdénél a melegítője, viszont a cipőjének az orrán kifért a komplett lábfeje. Szerintem már a nagyapja is hordta azt a cipőt, mert kizárt, hogy 14 évesen annyi ideig hordjon az ember egy cipőt, hogy ennyire szétmenjen. Nem akarom bántani, amúgy aranyos fiú volt, de ezt meg kellett ide jegyeznem.

A napnak még nem volt vége, folytatása következik...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.