Azazhogy előtte, mert azt fogom most leírni, a tegnapi nap eseményeit.

Három előadás várt ránk, de legalább egy helyen, és itthon, Szentesen, a Móricz Zsigmond művházban.

Nem volt ma sem túl nehéz napom, de nem is bánom, gondolva itt a múlt hétre és ennek a hétnek a hátralevő részére.

Márti megkért, hogy a vásárhelyi közepesekkel gyakoroltassam az egyik számot, a Tricky-t, mert pénteken verseny lesz, és még nem az igazi a dolog, mert most tanulták meg a végét.

Szívesen vállaltam, mert bírom a vásárhelyieket, régen is voltam már ott, és az újakat még nem is ismerem.

Ott hagytam abba, hogy vége lett a castingnak. Kettő körül beültünk a lányokkal (immáron összesen négyen, a többieknek hamarabb el kellett menniük) a Nyugati téri Mekibe. Amíg a többiek ettek, én meg kortyoltam a forrócsokit, azon gondolkodtam, hogy mit is kéne csinálni, ha már egyszer itt vagyok pesten.

Még a múlt héten kaptam Mártitól, a kolleginámtól egy e-mail-t, hogy Papp Timi tart egy casting-ot videóklippekhez, filmhez, minden egyébhez november 23-án, azaz tegnap. Elgondolkodtam rajta, hogy menjek-e, aztán egy beszélgetés a lányokkal:

- "Menned kéne!"

- "Ok"

Na nem mintha Csaba Center Fan lennék, csak fölléptünk ez alkalomból a mai napon. Délután 4-kor, Király Viktor előtt, úgyhogy jó sokan néztek minket.

Most a munkaadóm és köztem lévő ellentétről fogok írni, ha valakinek már elege van az "új" influenzából, akkor ne kattitson tovább!

Jó hosszú napom volt tegnap... 4.40-kor kelés, hogy időben tudjunk indulni Kanizsára, fél kettő után fekvés, mert ahhoz persze elég geek vagyok, hogy még két bejegyzést tegyek ide a blogra...

Nagykanizsáról hazafelé még egy kicsit lenéztünk a Balatonpartra, mivel Sanyi imádja a Balatont (én is). A lehető legjobb időpontban értünk oda, épp napnyugtakor. Emberek, azok a színek! Hihetetlenül gyönyörű volt! Fényképeztem párat, ki is teszem ide, de sajnos egy fénykép nem tudja azt visszaadni, amit ott láttunk, főleg nem egy telefonnal készült kép, ezúton is elnézést a minőségéért.

"A végén minden olyan egyszerű lesz - minden, ami volt és ami lehetett volna. Pornál és hamunál is kevesebb lesz minden, ami egykor tény volt. Amitől úgy égett szívünk, hogy azt hittük, nem lehet elviselni, belehalunk, vagy megölünk valakit... mindez kevesebb lesz, mint a por, melyet a temetők fölött kavar és sodor a szél" (Márai Sándor: A gyertyák csonkig égnek)

Az utolsó pillanatban tudom meg, hogy fél háromkor indulni kell pestre egy napra... De semmi gond, hozzá vagyok szokva.

Na az van, hogy valószínűleg nem kaptam meg azt az ímélt, amin már rajta van ez a holnapi dupla előadás az ország másik végében. Kolleginám küldte az sms-t, hogy fél háromkor vonat. Erre fölhívtam, hogy legyen szíves mesélje el a mai-holnapi programot. Mivel holnap 10-kor kezdődik az előadás, ezért már ma fölmegyünk pestre (ahonnan majd holnap reggel indulunk kocsival a koreográfussal), és beállunk az Oki órájára, hogy ne teljen el fölöslegesen az idő. Mégiscsak lesz ma tréning! Ennek viszont őszintén örülök.

Kívánjatok sok sikert holnapra!

Indítok egy sorozatot, ahol táncvideókat mutatok be. Nem sok rendszer lesz benne, amire éppen rákerestem, vagy véletlenül találtam, és valamiért jó, azt beteszem ide.

Először is Joseph Tmim koreográfiáját, az "Eager Eyes" (Mohó szemek):

Na ilyen se lesz sűrűn, hogy egy filmről írjak. Erről mégis muszáj.

Az úgy kezdődött, hogy az együttesből már mindenki megnézte moziban, engem meg szó szerint lebaszott a mester, hogy meg akarom várni, amíg torrentről le tudom szedni... Fülem farkam behúztam, csöndben maradtam, ilyenkor nem szabad vitatkozni, pár nap múlva pedig megnéztem a filmet. Egy pesti multiplexben. Hát mit is mondjak, megérte.

Egy ideje már nincs stabil kapcsolatom, az utóbbi időben pedig volt pár csajszi, akik, hogy is mondjam... átvertek. Mostanában nem is keresem az alkalmat a csajozásra, egyszerűen nincs kedvem... Ettől függetlenül időnként megtalál valaki, most például egy régi ismerős...

Úgy döntöttem, blogot indítok, mert már boldog-boldogtalan vezet blogot és mivel időm is engedi, hát elkezdem...

Szóval kezdjük egy bemutatkozásfélével.

Táncművésznek készülök, és úgy érzem, hogy többé kevésbé a helyes úton járok. Tavaly már szerepem volt egy tehetséges és főleg képzett  koreográfus felnőtt darabjában, aki mellesleg a mesterem, idén tavasztól pedig egy táncmesében, ami Piroska és a Farkas címmel fut, hatalmas sikerrel. Körülbelül 50 előadásnál járunk országszerte, majd ha lesz kedvem, egyszer összeszámolom, hogy pontosan mennyi az annyi.

Bár ez a blog nemcsak a szakmai előrehaladásommal lesz tele, ezt mégis fontosnak éreztem leírni, mert hivatásomnak tekintem a táncot, kitölti az életemet.

Momentán Dj Krush-t hallgatok és vajas-szilvalekváros kenyeret eszek, elég érdekesen néz ki a cucc, de imádom.

Ez után majd néhány rövidebb bejegyzés fog következni, hogy képbe kerüljön az olvasó (ha egyáltalán van), a lelki állapotommal kapcsolatban.