Na ilyen se lesz sűrűn, hogy egy filmről írjak. Erről mégis muszáj.

Az úgy kezdődött, hogy az együttesből már mindenki megnézte moziban, engem meg szó szerint lebaszott a mester, hogy meg akarom várni, amíg torrentről le tudom szedni... Fülem farkam behúztam, csöndben maradtam, ilyenkor nem szabad vitatkozni, pár nap múlva pedig megnéztem a filmet. Egy pesti multiplexben. Hát mit is mondjak, megérte.

Elsősorban persze táncos szemmel néztem, és jöhetnének a közhelyek, hogy milyen fantasztikus táncosok, mennyire egyszerre vannak, stb, stb, blablabla, nem ez az érdekes. Illetve de, de azt hiszem, hogy egy ilyen kaliberű emberrel, mint Michael Jackson, csak és kizárólag vérprofi emberek dolgozhatnak, akik azonnal tudják a táncot, azonnal tudják a megváltoztatott zenét, azonnal tudják, hogy hova menjenek, mit mondjanak, stb. De ez a film hat a lélekre is. Olyannyira, hogy az utolsó jó negyed óra-húsz percet nem tudtam normálisan nézni, mert annyira folyt a könnyem. Pedig szó sincs arról, hogy az utolsó kockák leforgatása után pár nappal MJ meghalt. Sőt, nem is igen gondol ilyesmire az ember. Nem tudom megmagyarázni. Egyszerűen fantasztikus az egész. Miután kijöttem a moziból, leültem egy padra, és csak egy masszát láttam magam előtt, ami film részleteiből, saját magam táncosként való elképzeléséből és nagyon kis részben a valóságból állt. Furcsa volt és színes. Kívülről gondolom valami zombinak tűntem, de nem érdekelt különösképpen. Még mindig a hatása alatt vagyok. Köszönöm MJ!

Ja, és köszi a mozinak, hogy rendesen végigvetítették és nem kapcsolták föl a villanyt a stáblista közben!

Aki teheti, nézze meg!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.