A 2007-2008-as tanévben elvégeztem a Batsányi Gimnáziumban Csongrádon a Gyermek- és Ifjuságvédelmi Asszisztens című OKJ-s képzést, amit egyébként jó eredménnyel zártam. Írtam ott egy szakdolgozatot, 4-est vagy 5-öst kaptam rá, már nem emlékszem, szerintem is elég jól sikerült, de azért lehetnek benne pontatlanságok, hiányosságok, úgyhogy ezt nézzétek el nekem!

Ja, hogy miért rakom én ezt most ki? Ezért.

A szubkultúrák pozitív és negatív hatásai a veszélyeztetett fiatalok személyiségfejlődésére
(A hip-hop, mint jelenség Orosházán)

 

 

1. Témaválasztásom indoklása


1.1. A szubkultúra fogalma

„Szub: (lat) szóösszetételek előtagjaként az utótag tényleges vagy átvitt értelmű alsó helyzetét jelöli” (1)

„Kultúra: A kulturális antropológia meghatározása szerint a kultúra egy adott társadalom mindazon ismereteinek összessége, amelyek az emberi közösség összetartozását és fennmaradását biztosítják. A kultúra alapján tudunk eligazodni abban, hogy mik a fontos értékek és normák az életben.” (2)
„Szubkultúra: (lat) a városi, intézményesen támogatott és elfogadott kulturális rendszerek értékeit elutasító, gyakran azzal szemben álló, sokszor deviánsnak minősített viselkedési formák összessége.” (3)

„A szubkultúra és ellenkultúra fogalmak használata igen elterjedt a szociológiai kutatásban és szakirodalomban, és nem csupán olyan értékek és normák (tehát a társadalmi viselkedéssel kapcsolatos szabályok és elvárások) feltételezett rendszereinek körülhatárolására, melyek eltérnek attól a nagyobb normatív rendszertől, melynek részét alkotják, hanem a heterogén társadalmakban fellelhető norma- és értékbeli sokszínűség hangsúlyozására is. Ezek a fogalmak azonban nem szinonimák, és különböznek keletkezésük okaiban, körvonalaik határozottságában, illetve az őket körülvevő avagy domináns kultúrához való viszonyukban”(4)


1.2. Miért a hip-hop szubkultúrát választottam?

Bármilyen szubkultúráról írhatnék, mert valószínűleg mindegyikre igazak lehetnek a társadalomban élő kritikák, előítéletek, és azok igazságtartalma is egyforma. Rengeteg előítélet létezik a különböző szubkultúrákról, azoknak szinte csak és kizárólag negatív hatásairól lehet hallani, mint például a deviáns viselkedés, lopás, drogozás, stb. Ezekben vannak igazságok, de nem mentesek a túlzásoktól.

A hip-hop közel áll hozzám, mivel jómagam is valamelyest részese vagyok ennek a szubkultúrának, szeretem a hip-hop zenét, járok ilyen bulikba, találkozom a képviselőivel, előadókkal.

Szeretném bemutatni ezeket az embereket, bebizonyítani, hogy nem csavargók és bűnözők, hanem jórészt értékes tagjai a társadalomnak, színesítik a magyar kultúrát zenéjükkel, ezért választottam dolgozatom témájának a hip-hop kultúra bemutatását.

De ne szaladjunk ennyire előre, először tisztázzuk a hip-hop fogalmát, mi is ez, honnan jött, kik tették sikeressé.

1.2.1. A hip-hop műfaji besorolása

„A hiphop egy zenei műfaj és egy életstílus is egyben ami magában foglal megannyi dolgot, pl a zenét az öltözködést a szlenget. A hip-hop az Egyesül Államokból, Bronxból indult.
A Hip-Hop elsősorban egy szubkultúra, mivel van saját zenei stílusa, ami az MCing/emszízés = ütemre szövegelés, rappelés és a DJing/Scratch = lemez-karcolás, van saját tánc-kultúrája is, ami a break, rajz/festői stílusa a graffiti, valamint rengeteg sport, ami még hozzá köthető, pl a kosárlabda és a streetball. A Hiphop alkotások témája, hangulata, a műfaj bármelyik területén laza, egoista, határozott, agresszív, néhol bolondos. Ez arra vezethető vissza hogy a stílus amerikából származik, főleg azokból az időkből, amikor az afro-amerikaiakat elnyomták.
A rap és a hip-hop között az a különbség, hogy az utóbbi sokkal dallamosabb, és lehet rá táncolni is - breakelni.”(5)


1.2.2. A hip-hop gyökerei

„A hiphop gyökerei a nyugat-afrikai és afro-amerikai zenére vezethetők vissza.
A hiphopzene fő történelmi kora az úgynevezett "Old school" kor 1970-1985 között. Ezután következett az úgynevezett aranykora a hiphopzenének 1985-1995 között, ami magába foglalta a Keleti part és Nyugati part zenéit, és ezeket tovább vitte a modern korba. Itt inkább a Nyugati parti zene volt a dominánsabb, így kialakult az úgynevezett gengszterrap, G-funk. 1993 után megjelent az úgynevezett kemény hiphop (hardcore).
(…)
A hiphop megalakulásának dátuma 1973, ha egyáltalán lehet ilyet mondani egy zenei irányzattal kapcsolatban. Itt három fontos nevet kell megemlíteni. Ők voltak az úttörők: Afrika Bambaata, Kool Herc és Grandmaster Flash.
Kool Herc, azaz Clive Campbell Jamaicában született, majd már gyerekként New Yorkba, Bronxba költözött a család. Zenei pályafutása során számos tehetséggel dolgozott (DJ AJ, DJ Timmy Tim, DJ Clark Kent), ők voltak a Herculoids.
Bambaata szintén Bronxban nőtt fel. Érdekes módon a nevét és az életkorát nem lehet tudni. Fontos szerepe volt, ugyanis gátat akart szabni a bandaháborúknak. Jelszavai a béke és a szeretet voltak. Mindenkit szeretettel várt a rendezvényein, akik alkalmazkodtak ehhez az attitűdhöz. Nevéhez fűződik továbbá a hiphop kitörése, és szélesebb körben való elterjedése Bronxon kívül is.
A barbadosi származású, de New Yorkban született Flash alapította a Flash and the Three MCs, majd a Furious Four és végül a Furious Five bandákat.
Az 1990-es években a Keleti Part Gengszter repperei szembekerültek a Nyugati Partiakkal. Ez vezetett Tupac Shakur és Notorious B.I.G. halálához 1996-ban es 1997-ben.” (6)


1.2.3. Magyar kezdeményezések

„Ha a kezdetekről kérdeznénk az „ős-breakeseket”, legtöbbjüknek a 84-ben megjelent „MIKI: Jól Nézünk Miki” albuma, és a velejáró országos őrület ugrana be elsőként, mint inspiráló behatás. Természetesen komoly szerepe volt azért a magyar mozikban az 1985-ben vetített Break 1. és 2. részének is, a napjainkban még aktív idősebb és fiatalabb táncosokra, magamat is, mint „hobbi electric booger-t” beleértve. Nem járunk messze az igazságtól, ha Fenyő Miklós nevét említjük mérföldkőként a break, valamint a rap magyarországi meghonosítását illetően. A történet azonban már egy évvel korábban „83-ban elkezdődött Németországban, amikor is Fenyő, az akkori Nyugati országrész egyik nagyvárosának sétálóutcáján meglátta, egy minden eddigitől eltérő stílusban táncoló fiatalok csoportját.

A robotmozgás imitálására és akrobatikus elemekkel társított dinamikus mozgásvilágukra összegyűlt bámészkodó tömeg részévé vált ő is. Akkor fedezte fel magának a break táncot, mint egy új korszak bevezetésének lehetőségét kis országunkba. A tánchoz tartozó zenei stílust is tanulmányozva, tervbe vették és hónapokkal később el is kezdtek dolgozni egy teljes albumon, az akkori Omega stúdióban többek között Kóbor János hangmérnöki segédletével. Előtte még 1983-ban kiadott egy nagylemezt „MIKI” címmel, amely a rock and roll és twist jegyében készült, de a B. oldal első számaként már egy kis elektronikus hangzást is belecsempésztek a „Lépjük a Lépcsőt” című felvételbe. A hozzátartozó videóklipben pedig már felfedezhető volt néhány breaktáncra utaló mozdulat is.

Az akkoriban két magyar televíziós csatornán futó zenei műsorokban (Pulzus, Egymillió Fontos Hangjegy, Zenebutik) Fenyő már az új stílusról nyilatkozott, miközben megjelent 1984-ben a „Jön A Break” kislemez, majd vele egy időben a 10 számot tartalmazó album is. Az általa alapított breakklubok, valamint breaktánc versenyek ellepték az egész országot, Budapest és a Balaton összes szórakozóhelyén egymást követték akkoriban a rögtönzött break-tehetségkutatók. Úgy érzem, hogy meg kell említenem még Miki albumán található 2 olyan számot, amelyek erős utánérzést keltettek a szakavatottabb füleknek mindamellett, hogy egész jól sikerült „feldolgozások” lettek. Az egyik a címadó dal a „Jól Nézünk Miki (Jön a Break–rap verzió)”, amiben Herbie Hancock „Rock It”-jára hasonló elektronikus hangzás fedezhető fel, valamint a „Csillagszemű Ég”-re, amely az aktuális amerikai listákon szereplő Grandmaster Flash & The Furious 5: „White Lines (Don”t Do It)”-jának hangulatát idézi.

Az akkori első generációs Break csapatok, mint a Turbo Break Company vagy a Harlem Company (akik a ’88-as Ki Mit Tud?-on a döntőben másodikként végeztek egy profi rock-and-roll tánccsoporttal szemben) tagjai szerveztek breakklubokat, versenyeket, sőt még rapszámokat is készítettek a baráti körük szórakoztatására. 1987-ben egy ilyen rendezvényen saját magam, nézőként is meggyőződhettem milyen komoly szinten állunk hazai szinten. Break- és Electric Boogie táncosok lepték el a Kispesti Munkásotthont, ahol a parti ideje alatt, az előtérben videómagnókról magyar- és külföldi vonatkozású exkluzív film- és versenyfelvételeket játszottak megállás nélkül.

Ott láttam és hallottam először élőben két – a Fat Boyst is lekörözve- beatboxoló fiút, akik egymással versenyeztek, ki a jobb. A döntő hangzást az egyébként kétszeres electric boogie világbajnokunk, Steve akkori táncostársa Dugó (aki nem azonos a Vinyl Warriorsból ismert Dugóval) lépte meg, miközben egy Sztár üdítőital üvegéből kortyolgatta a nedűt, olyan beat-et produkált, amilyet azóta sem hallottam még soha senkitől (lehet próbálkozni beatboxerek). A helyszínen dekorációul szolgáló lepedőkre neolux-szal festett háttérrajzokat pedig egy péceli ismerősöm (korábbi évfolyamtársam), Nagy Laci készítette, aki mellesleg a Harlem Company egyik legerősebb táncosa is volt egyben (övé volt a legjobb „pattogós heli” az országban). A breakesek birtokában nagyon sok Hiphop vonatkozású film volt már akkoriban, többek között a „Beat Street” is, ami Lacit még 1986-ban (!) arra inspirálta, hogy a MÁV kórház falát – több mint 100 méter hosszan - grafittivel lefedje. Ezáltal természetesen egyből „keresett” személlyé vált, de szerencsére megúszta az ügyet.”(7)

2. Az orosházi közösség és tagjai


2.1. A viharsarok

Dolgozatomban a mai magyar „underground” (szó szerinti fordításban föld alatti, angol szlengben illegális, itt divattól eltérő, annak ellentmondó) hip-hop egy kis közösségét szeretném bemutatni, melynek központja Orosháza. Az ottani szubkultúra mozgatórugója egy magát „Stormcoast Crew”-nak nevező csoportosulás. Ők az úgynevezett mag, ők szervezik a havonta esedékes bulikat. Íme a bemutatkozó szövegükből néhány részlet, mely úgy hiszem, hűen tükrözi lelkesedésüket, elkötelezettségüket:

„2006. július közepe. Szokásos péntek esti sörözgetés, kedvenc kiskocsmánkban. A Zebrah gyerek éppen beszámolót tart a pár napja lezajlott, gyomai B-Song Weekend-ről, majd hirtelen, minden átmenet nélkül közli, hogy augusztusban hiphop buli lesz a Szőkében és, hogy ő intézi a dj-t. Vigyorogva hozzáteszi: Nagy ember! Lehet, ti is ismeritek.

Ismertük. ha lehet élnem ezzel a kijelentéssel, a hazai hiphop-élet egyik legkiemelkedőbb alakja, DJ Györemix! Pakolta a zenét, azon a bizonyos szombat estén, a Szőke Tehén Sörözőben.

Napokkal később a Zebrah azzal a "világmegváltó" kijelentéssel állt elénk, hogy legyünk mi is részesei kicsiny hazánk hiphop világának, ne csak, mint külső szemlélődő. TEGYÜNK IS ÉRTE!

A laikus ember azt hiheti, bulit szervezni, röpke pár perc is elég. Mert mi kéne hozzá? Egy DJ? Egy, esetleg két fellépő? Meg néhány félkegyelmű, aki osztja a pecsétet? Nagy cucc, ezt minden hülye meg tudja csinálni. Ezt itt és most szerentém az ország összes crew-ja nevében leszögezni: Egyáltalán nem ilyen egyszerű! De erről majd bővebben.

Szóval először is találnunk kellet egy helyet, ami nem túl drága, és jó helyen is van. A választás így az augusztusban már jól bevált Szőke Tehén Sörözőre esett, szinte minden elvárásunknak megfelelt, egy tényező akadt, ami talán beárnyékolhatja a hely tökéletességét, ez pedig a mérete, viszont így egy családias, (jó nagy családot tessék elképzelni!) házi buli jelleget kölcsönöz a helynek.

(…)

Tehát október 14-én este, pattanásig feszült idegekkel vártuk munkánk eredményét. és igen, a siker nem váratott magára. Nagyot szólt. Közel 300 ember egy kisváros, kiskocsmájában. Felejthetetlen élmény volt. Főleg nekünk, szervezőknek.
Ez mind szép és jó, de kellett egy név, esetleg egy lógó, ami egységet ad. Szóval névválasztás: szintén egy szokásos péntek esti sörözgetés a haverokkal, (ekkor már a crew-val –úgy látszik döntő szerepe van kedvenc kis kocsmánknak) abban a füstös kocsmaszagban született meg a számunkra oly sokat jelentő név a: STORMCOAST (magyarázat: viharsarok, csak egy kicsit átalakítva)

(…)

A crew-k közötti rivalizálás (ami valljuk be, nem meglepő kicsiny hazánkban) hála a jó szerencsénknek, nem talált be (bár vannak, akik próbálkoznak).

Nem csak bulikat szervezünk, igyekszünk megadni a lehetőséget új és feltörekvő csapatok, egyének számára. Így került szárnyaink alá az orosházi SAWYATAKE (Erik & Mil) illetve a szarvasi ifjoncok, a BLACK SOUND HISTORY (Nozee & Pasó). Többször kapott lehetőséget színpadra lépni a vásárhelyi Sanci gyerek, (HELLBREAK) aki beatbox-os tudásával kápráztatta el a mi hőn szeretett közönségünket. Helyt kapott nálunk még a számomra hihetetlen kézügyességgel megáldott Janecska József és Radula Igor, akik a kosárlabda freestyle terén nyújtanak kiemelkedő teljesítményt.

– Amit én a legfontosabbnak tartok a „crew” munkáját illetően: –

Összetartás, egység. sokszínűség jellemzi a STORMCOAST CREW-t.

Sokszínűség. nem véletlen használtam ezt a kifejezést. Még Zebi, SPIddER, Edibee, Cortez, Cap, Mindy és jó magam a hiphop-ért tesszük, amit teszünk, Medi, Pilu és Tatu nem kimondottan rajong eme műfajért és Bazsu is csak mostanában kapta el a fonalat, ők pusztán emberbaráti szeretetből, és régi jó barátságból (na jó Pilu azért is mert az öcsém) adódóan gályázzák, szó nélkül, éjszakáról-éjszakára végig a THUG NITE néven futó szériánkat. Szerintem ez az igazi összetartás.

Nem a pénzért vagy a hírnévért tesszük. Tévedés ne essék, mi nem az a csapat vagyunk, akik ebből akarnak meggazdagodni (ilyen is van, nem egy, nem kettő). Ez nem egy profit-orientált "vállalkozás". (Persze, néha jól esne kézben fogható eredményt is bezsebelni munkánk gyümölcséért.) Azért csináljuk, hogy Ti, eme stílus elkötelezettjei, jól érezzétek magatokat, így mi is elmondhatjuk: hozzátettünk ehhez az egészhez. RÉSZESEI LETTÜNK!

Hiphop szerelem - azt hiszem, ez az.” (8)

Azt hiszem ez a kis írás bizonyítja, hogy nem csupán egy bandáról van szó, akiknek nincs jobb dolguk, mint másokat bosszantani, hanem egy igazi, összetartó csapatról. Ez egy igazi baráti társaság. Többen közülük főiskolára, egyetemre járnak, van köztük, aki verseket ír, versenyszerűen extrém sportol (BMX, trial, gördeszka, görkorcsolya, meteor, stb.), van, aki kitűnő akrobata (ők a break-esek), és vannak táncosok, mint Alexa.

Interjúalanyom fiatal kora (16 éves) ellenére – vagy éppen ezért – tagja ennek a csapat köré gyűlt közösségnek. Évek óta ismerem, mivel ugyanott tanulunk táncolni, ezért a kérdőívtől függetlenül is van egy kialakult véleményem – nem előítéletem – róla, ettől nyilvánvalóan nem tudok elvonatkoztatni, de semleges a kapcsolatunk, ezért nem gondolom, hogy ez probléma lenne. Úgy gondolom, hiteles alanya egy interjúnak, ami arra keres választ, hogy miért választják gyakran a barátait a fiatalok a szülői segítség helyett.


2.2. Interjú egy „hiphoperrel”

Milyen a kapcsolatod édesanyáddal, édesapáddal és a nővéreddel, hogyan viselkedsz velük otthon és más környezetben (pl. a barátaid előtt, vásárláskor, stb.)?

„Anyukámmal elég jó kapcsolatunk van, persze szoktak lenni veszekedések, szinte van, amikor mindennaposak, de úgy érzem, hogy bármikor fordulhatnék hozzá, ha bármilyen bajom van, mégis ilyenkor inkább nővéremhez vagy a barátaimhoz szoktam. Nővéremmel a legjobb a családba a kapcsolatom, de mióta szegeden tanul kicsit már megszakadt ez a kapcsolat mer ugye nem minden nap találkozunk ,de neki szinte mindent elmondok. Apukámmal nem nagyon szoktam beszélgetni, általában nem is itthon dolgozik, meg nem nagyon érdekli, hogy mit csinálok, vagy, hogy mi van velem,de ettől függetlenül jóba vagyok vele.
Én ugyanúgy szoktam viselkedni velük bárhol vagyunk, mert nagyon nem bírom az olyat amikor valaki „teszi a fejét”. Nem vagyok velük tiszteletlen, de úgy beszélek szinte velük, mint a haverokkal.”

Milyen a kapcsolatod az iskolával, milyen tanuló vagy? Mit gondolsz, miért van így?

„Útálom az iskolát! Nem tudom, engem valahogy nem érdekel a tananyag, sajnálom az időmet az iskolára. Eléggé rossz tanuló vagyok, lehet, hogy jövőre évet kell ismételnem, de nem nagyon érdekel. Nem tudom, miért lehet így, pedig nővérem nagyon jó tanuló, szüleimnek is diplomájuk van. De én mindig más voltam, nem azok a dolgok érdekelnek, mint őket. Nincs célom a tanulással, nem fogok főiskolára menni és tovább tanulni, mert engem ez nem tenne boldoggá. A suliba úgymond a „tanárok réme vagyok” mert nem nagyon bírom elviselni, amikor elítélnek, vagy lenéznek. Attól, hogy nem szeretek tanulni még nem vagyok hülye!”

Miért pont hip-hop, és nem mondjuk rock, punk, vagy akármi más?

„Igaziból nem tudom annyira. Valahogy engem ez a stílus vonz a legjobban, kiskorom óta imádom a négereket. Apukám nagyon szereti a reggae-t, nagybátyám (egy ideig velünk is lakott) rap-et, hip-hop-ot hallgat/hallgatott. Meg szerintem azért ez vonz engem ennyire, mert lehet bármilyen kedvem mindig találok rá egy jó számot, pl. ha rossz a kedvem kicsit lehúzósabb rap-et hallgatok, ha megyek bulizni vagy csak lent gengelünk a haverokkal inkább valami pörgős hip-hop-ot hallgatok.”

Hogyan és mikor találkoztál először a hip-hop-pal?

„Hát ahogy már az előbb is írtam nagybátyám által, meg nem tudom valahogy kiskorom óta szeretem persze azért amikor kisebb voltam nem csak ilyen zenét hallgattam több stílust is szerettem, de akkor se ilyen rock, vagy punk, csak az olyan lightosabbakat pl. RnB, pop meg ilyenek.”

Milyen egy hip-hop buli menete? Mikor kezdődik, meddig tart, meddig vagy ott, milyen a felépítése?

„Általában előtte találkozunk a spanokkal egy egész kis-nagy banda összegyűlik, és ugye főleg mostanában eléggé kint van a városból a buli hely. Szóval veszünk valami piát vagy valamit, és mire kiérünk, megiszogatjuk, alapozunk egy kicsit. Általában olyan 10 fele szoktunk elindulni, de van amikor előtte még valahol házibuli van és olyankor olyan éjfél-1 fele megyünk. Mindig próbálnak valami változatos dolgot belevinni a buliba, mindig más stílusú (reggae, hip-hop, rap, dancehall…). Van, amikor egész sok fellépő van, freestyle verseny, beatbox, de van amikor nincs fellépő ,de olyankor is iszony jó. Meg igaziból azért szeretek itthon bulizni, mert szinte mindenkit ismerek és van, amikor régi ismerősökkel itt összefutunk. Sose szoktunk unatkozni, ha kicsit kezd mindenki bepunnyadni, kitalálunk valami hülyeséget, amibe mindenkit beleviszünk, szóval sose megy le a hangulat!
Hát én van amikor reggel érek haza olyan 7-8 óra fele de van amikor délelőtt, sok mindentől függ. De általában a buli olyan 6-ig szokott tartani.”

A szüleid, elsősorban édesanyád mit gondolhat arról, hogy ilyen későn jársz haza?

„Szerintem már hozzászokott, persze eleinte nem volt annyira oda a dolgokért, de ismer és tudja, hogy szükségem van a barátokra meg arra, hogy kicsit „szabad” legyek. Hét közben azért éjfél előtt általában haza szoktam érni, hogy valahogy reggel fel tudjak kelni. De van amikor hétvégén jóformán otthon se vagyok.”

Miért hordasz bő nadrágot?

„Ennek sok oka van, persze, hogy a stílusom miatt is, de amúgy meg mivel eléggé vékony vagyok kicsit érdekesen néznék ki egy répanaciba. Meg valahogy úgy érzem,hogy ha már ilyen zenét hallgatok valahogy úgy is nézzek ki. Van saját stílusom, nem utánzom az embereket, olyan cuccokat hordok, amikben jól érzem magam.”

Mit csináltok a barátaiddal/haverjaiddal, amikor „sztríteltek”?

„Piálunk, mindenkivel találkozunk, elmegyünk a kedvenc helyeinkre, vannak köztünk, akik extrém sportolnak, beszélgetünk, sztorizgatunk, meg ilyenek, meg kitalálunk hülyeségeket az emberek bosszantására.”

Mi alapján választod meg, hogy kivel vagy?

„Hát ezt nehéz így megmondani. Igaziból én 4-5 emberrel vagyok úgy, hogy nekik mindent elmondok (de ebből inkább2) és velük szinte mindennap találkozok. Nekik a haverjaikkal, az én haverjaimmal, meg általában vagyunk úgy amikor nem ismerek mindenkit, de megismerem előbb – utóbb az embereket. Meg persze nem olyan nagy város, szóval mindenki között vannak cinkelések, de én nem szoktam a pletykákra hallgatni, főleg, hogy rólam is terjednek. Csak az alapján ítélem meg az embereket, ahogy én megismertem őket, amilyenek velem és általában akivel megértem magam azzal szoktam lenni.”

Volt már olyan „balhé”, amibe te magadtól nem mentél volna bele, de nem akartál kilógni a sorból, ezért mégis megtetted? Miért mentél bele? Meséld el, hogyan történt! Volt-e belőle komolyabb baj? (komoly személyi sérülés, rendőrségi bejelentés/feljelentés, stb.)

„Nem nagyon, mert általában magamtól is benne vagyok ezekben a dolgokban. Még olyan komolyabb ügyem szerencsére nem volt belőle. Persze voltak olyanok, amikor nem mindenkinek tetszett, amit csináltunk és megfenyegettek minket, meg ilyenek. Ezek szinte ilyen mindennaposak, szoktak például ilyenek lenni, hogy vannak ugyebár itt is rockerek, punkok meg olyan emberek, akik nem nagyon szeretnek minket (de vannak kivételek nekem is van rocker barátom, abszolút nem vagyok elítélő) és elég annyi ha már látnak minket, vagy rájuk nézünk, hogy belénk kössenek.”

Vannak káros szenvedélyeid (dohányzás, alkoholfogyasztás, egyéb). Mikor, hogyan, milyen körülmények között próbáltad ki ezeket, kinek a hatására? Szüleid tudnak-e ezekről, ha igen, mi a véleményük?

„Igen vannak. Dohányzok, szoktam alkoholt fogyasztani (de nem vagyok függő, alkoholista) csak amikor buli van vagy valami olyan alkalom, akkor szoktam, drogozni nem szoktam, nem is akarok (füvezni néha szoktam, de az nem nyilvánítható szerintem drognak).
A cigit még eléggé kiskoromba kipróbáltam, de csak olyan 13 évesen kezdtem el, de persze akkor még nem rendszeresen. Tudnak róla a szüleim, persze, hogy nem szeretik, de nem tiltják meg, mert úgy vannak vele, hogy akkor lehet, hogy még jobban csinálnám, ha nem szabadna. Azt is tudják, hogy szoktam alkoholt fogyasztani, ezzel is így vannak.”

Milyen terveid vannak a közeli és távoli jövőre nézve?

„Annyira nincsenek terveim, nem vagyok az az előre tervező típus. De ha minden összejön, szeretnék tánccal foglalkozni, vagy ha nem is szakmámként, de "örök" hobbinak megtartani. Nem tudom igaziból magamat komoly felnőttnek elképzelni, nagyon azt sem tudom, hogy mitől lennék boldog, mit szeretnék csinálni. Még számítástechnikában vagyok otthon, talán még az kerülhetne szóba, weblaptervező, vagy designer.”


2.3. Következtetéseim (pozitív és negatív hatások)

Az első, ami szembetűnik, a sajátságos nyelvezete, ahogyan egymással is beszélnek, ezzel is kitűnve a tömegből. A szlengnek nyilvánvaló céljai vannak, így az úgynevezett „külsősök” nem értik, mit beszélnek, valamint, hogy másnak, újabbnak, „trendibbnek” tűnjenek például a szüleiktől, a felnőttektől.

„A szleng olyan csoportnyelv, mely kis létszámú, sok időt együtt töltő, azonos foglalkozású vagy érdeklődési körű csoportokban születik, és fontos társas szerepet tölt be ezekben a közösségekben: erősíti az összetartozás érzését, és elkülöníti az adott közösséget a többitől. (Az a felfogás, mely szerint szleng a modern nagyvárosok – elsősorban fiatalok által beszélt – alacsony szintű népnyelve, melynek szókincse jelentős részben a tolvajnyelvből származik, még manapság is elég elterjedt vélekedés, bár a modern szlengkutatásban már meghaladottnak számít.)

(…)

A szleng használatának nincs – mint ahogy egyébként a nyelv használatának sincs – önmagáért való oka. A szleng elsősorban nem nyelvi jelenség, hanem a nagyobb közösségtől (kisebb vagy nagyobb mértékben) elkülönülő kisebb csoportok, koalíciók létének nyelvi megfelelője, jelzése. Mint ahogy egy-egy közösség öltözködési, tetoválási, zenehallgatási, metakommunikációs szokásai, úgy szlengje sem értelmezhető önmagában, csak a közösség teljes etogramjának (viselkedési mintázatának) ismeretében.

Attól függően, hogy a szlenghasználó koalíció és nyelve mennyire élesen áll szemben (szemben áll-e egyáltalán) a nagyközösséggel, a többség oldaláról nézve a szleng akár ellennyelvnek is minősülhet, a koalíció számára pedig a velük szemben álló nagy csoport elleni védekezés egyik eszköze lehet. A szleng ellennyelvvé válását az teszi természetes folyamattá, hogy a szleng megszületése mintegy nyelvi következménye annak a kiscsoport képződést kiváltó oknak, hogy a létrejövő koalíció tagjai szabadulni akarnak a fölöttük álló nagy csoport nyomásától. A koalíciók pozitív szerepe éppen az, hogy felszabadítják az egyént a csoportnyomás alól. A szleng tulajdonképpen a csoport és az egyén verbális lázadása a hierarchia ellen és igazságtevés humorral. Ez a verbális lázadás, azaz maga a szleng azért rendkívül sikeres, mert segít a feszültségek levezetésében, ám önmagában még nem veszélyezteti a nagycsoportot, tehát nem rombolja le a kiscsoport és tagjai számára is életteret biztosító közösséget.”(9)

Saját bevallása szerint jó (bár nyilván nem problémamentes) a kapcsolata az édesanyjával és főleg nővérével – ennek a megnyilvánulásainak jómagam is szemtanúja vagyok időnként –, ezért azt gondolhatnánk, hogy nincs oka „menekülni” otthonról, azonban van egy alapvető konfliktusa a családjával: mindkét szülő diplomás, a testvére is főiskolára jár, ő pedig rossz tanuló, sőt nem akar továbbtanulni. Egy értelmiségi családban egy laza, „vagány csaj” a fekete bárány. Másképpen öltözködik, másképpen viselkedik, más az érdeklődése, mint amit a szülei elvárnának tőle – illetve már nem várják el. Valószínűleg rengeteg konfliktus van ebből, sokszor hallom tőle, hogy – szó szerint idézem: „anyám megint beoltott, hogy…”, és itt általában a tanulásról van szó. Rossz tanuló, utál tanulni. Melyik kamasz szeret tanulni? Nyilván nem tudja még, hogy mit akar az élettől – honnan is tudná ennyi idősen. Azonban vannak erényei, erősségei, például, ahogy ő maga is említette, weblap tervezésben, design-ban otthon van, valamint tehetséges táncos. Ezeket a pozitívumokat viszont a családja egyáltalán nem, vagy csak kevésbé ismeri el. Ez ugyan csak feltevés részemről, azonban sosem hallottam még tőle, hogy „anyu is azt mondta, milyen jó volt a fellépés” vagy „csináltam egy webpage-t, ami anyunak is bejött”. Milyen frusztrált lehet, ha sosem dicsérik otthon? Az embernek – de főleg a kamasznak – szinte létszükséglete, hogy pozitív visszacsatolást kapjon a munkájáról. És itt kerülnek be a képbe a barátok, haverok, akik által valamilyen nagyobb – de a társadalom egészét nézve kisebb – közösséghez való tartozás élménye is megjelenik. Itt elfogadják, sőt szeretik őt olyannak, amilyen, másmilyenek az elvárások, mint otthon. Ott elvárás lehet a jó jegy, itt sem lesz vagányabb, vagy felnőttem, ha rossz jegyei vannak, netalán megbukik egy-két tárgyból, de ez nem számít egy baráti-haveri közösségben. Miért ne töltené társaságukban az idejét, hiszen az ember genetikailag van kódolva arra, hogy keresse a hasonszőrűeket, és meneküljön onnan, ahol nem szeretik? Ezért fontosak a szubkultúrák, mert történeti, stílusbeli gyökeret adnak ehhez az összefogáshoz.

Hátulütője azonban ennek, hogy eltávolodhat családjától az, aki egy-egy ilyen közösséghez tartozik, hiszen a családdal töltött időből veszi el azt, amit a barátaival a csoportban tölt el, ezáltal pedig még kisebb lesz a motivációja arra, hogy például jól teljesítsen az iskolában.
3. A szubkultúrák szükségessége (kapaszkodók)

Lehet vitatkozni azon, hogy ez a változás, amit egy fiatal életében elhoz egy ilyen közösséghez való csatlakozás, jó-e vagy sem, azonban kivédhetetlen. Az embernek szüksége van kapaszkodókra, mégpedig elsődlegesen a családra, azonban – ahogyan ezt a példából is láthattuk – ezt nem mindig adja meg. Ilyen esetben bizony elengedhetetlen egy másik közösség keresése, ami megpróbálja pótolni ezt a hiányosságot. Nyilvánvaló, hogy egy szűk baráti társaság vagy tágabb „haveri” kör nem tudja teljesen lefedni ezt az űrt, és emiatt fölléphetnek kisebb-nagyobb személyiségtorzulások. Ilyen lehet az apátia, főleg a nem a „belső körhöz” tartozók felé (ezt észrevettem alanyomban is, velem is teljesen „hideg”, pedig ismerem több éve). Azonban – kis szerencsével – ennek ellenére viszonylag egészséges felnőtt válhat belőle, hiszen – ha nem is a családtól, de – megkapja azt a bíztatást, ami ahhoz kell, hogy érdeklődési körének megfelelő munkájában sikeres legyen.

Deviáns magatartás is előfordulhat, hiszen a szubkultúrán, a közösségen belül is lehetnek kisebb csoportok, amik nem csak a társadalmi normákat, hanem a törvényes rendet is megszegik. Ezek azonban elszigeteltek, és általában a tágabb társulásban is ellenszenvet, sőt kiközösítést válthat ki (kivéve természetesen a közösségi identitást erősítő, ámde társadalomellenes megmozdulások, itt például a grafiti).

Végső következtetésem, hogy nem kell feltétlenül rögtön deviánsnak tartani azt, aki kicsit (vagy nagyon) eltér a divatos vagy normál öltözködéstől, viselkedéstől, szóhasználattól. Legyünk kicsit elfogadóbbak velük szemben, és akkor remélhetőleg ők sem lesznek annyira ellenszenvesek velünk, így talán jobban megismerhetjük egymást.

 

 

Hivatkozások

1. Új magyar lexikon Akadémiai Kiadó, Bp. 1981

2. wikipedia.hu keresőszó: kultúra

3. Akadémiai kislexikon, Akadémiai kiadó, Bp. 1990

4. www.passzio.hu R. L. Taylor: Szubkultúrák és ellenkultúrák ford.: Várnai Judit Szilvia

5. wikipedia.hu keresőszó: hip-hop

6. wikipedia.hu keresőszó: hip-hop

7. www.hiphop.hu => Történelem => Győremix: Magyar hip-hop történelme 2005.09.01

8. www.stormcoast.hu Rólunk - Ez a honlap már sajnos nem él

9. wikipedia.hu keresőszó: szleng

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

unknown_blogger · http://www.tulajdonkeppen.blog.hu 2009.12.26. 18:01:55

Nos, hát ez érdekes volt, és nagyjából azt az eredményt hozta, amit vártam. A hip-hoposokat nem ismertem ennyire részletesen, én annak idején a rocker szubkultúrához tartoztam, azt jobban átlátom, ezért is tetszett ez.

Érdekes, hogy az alapvető vonásokban gyakorlatilag minden szubkultúra ugyanaz: szleng, bandázás, erős közösségi érzés, "külsősök" kitaszítása, stb. A lánnyal semmi baj nincs, csak kissé vicces, hogy bizonyos mintákat elutasít (szülők, iskola, család, azaz a "hagyományos" minták), miközben más mintákat lelkesen követ. Az érdekesség pusztán annyi, hogy erről(még) nem tud, úgy gondolja (teljesen természetes módon), hogy amit csinál, az egyedi és különleges.

Nemsokára rá fog majd jönni, hogy nem az, hogy ennek is megvan a maga kiépített ipara, MTV, márkák, sztárok, és az eredetileg spontán hip-hop is bizony üzletté vált.

A lány ekkor majd egyre kevesebbet jár el a barátaival, újraérettségizik (ráhajt a számtechre), és - reméljük - designer vagy weblapszerkesztő lesz, ezáltal megélhetési mederbe terelve kreatív hajlamait.

Ha nagyot csalódik a szubkultúrájában, sosem táncol többé, ha szép lassan, kis fájdalommal ég ki belőle, néhanapján még előtör majd belőle a régi "feeling". Teljesértékű, társadalmilag elfogadott ember lesz belőle, családdal, rendes munkával, stb. Mintát fog követni és szolgáltatni is... de ez megintcsak természetes. :) Arra kell majd csak vigyáznia, hogy nehogy pont ő legyen majd az, aki erőszakosan kényszeríti rá saját mintáját gyerekeire... ilyet is láttunk már: a legnagyobb lázadóból lett alegnagyobb fenyítő. Reméljük, itt most nem így lesz.

Ezt gondolom, annak alapján, hogy sok ilyet láttam már.

Nagyon tetszett az írás egyébként, a lány szimpatikus volt hűvössége ellenére is, sok sikert neki (bármiben).

Köszi a posztot!

Válasz erre 

ArtWolf · http://artwolf.blog.hu 2009.12.26. 20:22:32

Köszi a hozzászólást és a dicséretet:D A lányt azóta is figyelem, egyenlőre nem sok változást látok rajta, legfeljebb annyit, hogy a tánc iránt már nem annyira lelkes (nemcsak hip-hop táncról van egyébként szó), de azért remélem abban lesz igazad, hogy "teljesértékű, társadalmilag elfogadott ember lesz belőle".

Válasz erre 

Mégsem

Kimoderálom ezt a kommentet.

Mégsem

Kimoderálom ezt a kommentet. Nem moderálom a kommentet. Kimoderálom a kommentező összes kommentjét.

A kommentezőt nem tiltom ki. A kommentezőt kitiltom egy napra. A kommentezőt kitiltom egy hétre. A kommentezőt kitiltom egy hónapra. A kommentezőt kitiltom örökre.

Megjegyzés: