Csókod
2010.11.27. 00:50
Finom. A legfinomabb, ami létezik. Nem tudom mihez hasonlítani az ízét, mert nem vagy hasonlítható semmihez és senkihez.
Egyszerre annyira erős vagyok, hogy úgy érzem, hegyeket is meg tudnék mozdítani és annyira gyenge, hogy megremegek tőle.
Egyszerre rab vagyok és szabad. A Te rabszolgád vagyok, és Te adsz nekem szárnyakat.
Eggyé válunk. Egy a lelkünk.
Csak egy pillanat, de ez a pillanat örökké tart, mégis azonnal vége van.
Újra akarom.
Mindíg.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek