Egyik kedves kollégám és barátom a lelkemre kötötte (vagyishát tulajdonképpen parancsba adta:P), hogy márpedig írjak valami karácsonyosat ide a blogba. Hogy pontosan mit, azt már persze rám bízta (mert ugye én vagyok a blog gazdája, meg különben is), viszont nem nagyon van ihletem (nem véletlenül pang a blog:S) Írhatnám, hogy boldog karit, meg minden, de ezt úgyis rengetegen leírják, még többen mondják...

Hát én nem ezt fogom...

Sokan írták már le, hogy mitől lesz tökéletes ez az ünnep. Ötletes ajándékok, jópofa díszítések, ízletes ételek, ráadásul átlag magyar pénztárcához szabva.

Én inkább írnék az árnyoldalról. Nyilvánvalóan sokkal többminden tudja elrontani az ünnepet, meg persze egyszerűbb is "rosszul" ünnepelni. Két ilyen "elrontott" karácsonyi történetet osztanék meg, egyik sem kitalált, mindkettőt közvetlenül az egyik szereplőtől hallottam, de persze neveket nem említek.

Az első történetemben adottak a jó körülmények, szerető család, ünnepi asztal, nem túl drága, de szeretettel adott ajándékok. Aztán mégis jön valami rossz, ez pedig egy vírus. A kisgyerek egyfolytában megtölti a pelenkát (nem Lego darabokat dugdos bele), rossz kedve van, hisztizik egész ebéd alatt, meg még utána is (pedig nem egy hisztis...), ráadásul az édesanyja is rosszul lesz ebéd közben (nem a sok kaja miatt, hisz alig evett, az a kevés is visszajön...), neki is rossz kedve lesz, indulni kell haza, emiatt a kisgyerek bátyja lesz rossz kedvű, mert még játszana az unokatestvéreivel, veszekedés, sírás-rívás a vége.

Második történetemben már idősebbek a gyerekek (középiskolás korúak). Hiába van szó egy egyébként szerető családról, itt eleve rosszul indulnak a dolgok, hisz az édesanya december 24-én délután kettőig dolgozik, ahogy édesapa is, ráadásul ahogy hazaérnek, apukának eszébe jut az egyébként tizenéve tartó féltékenykedés, és rettentő dolgokat vág élete párja fejéhez (többek közt lekurvázza), ennek következtében a délután hátralevő részét végig sírja az asszony lánya vállán. Mindenki akkor eszik, amikor éhes (persze, hogy nem egyszerre), majd kora este azért összegyűlnek a fa körül ajándékozni, merthát mégiscsak Szenteste van, de öt perc után az apa hasonló szitkok között, mint délután, elmegy aludni, a kamasz fiú pedig lelép a haverjaival.

Mindkét dolog idén esett meg két különböző családdal az ismerősi körömből. Nem túl szívderítő egyik sem. Bár a betegségről nem tehet senki, a veszekedésről, féltékenykedésről igen. Nem erről kell szólnia az ünnepnek.

Persze nem mindenkinek ilyen a karácsonya. Mi például a két tesómmal és anyummal megint hülyévé röhögtük magunkat egymáson, ismét előkerültek a rég látott társasjátékok és jót játszottunk velük (meg még fogunk is). A karácsonyfánkat én választottam, és had dicsekedjek, mindenkinek nagyon tetszik (bár ez csak a második legszebb volt ott, ahonnan hoztam, de a nyertest technikai okokból nem vehettem meg - túl vastag volt a törzse, nem fért volna bele a tartóba).

Boldog vagyok, hogy ők a családom, és velük ünnepelhetek e nagyon nehéz év végén.

Mindenkinek Kellemes Karácsonyt, és sikerekben gazdag, boldog új évet kívánok!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.