Ez a poszt villámbejegyzésnek indult az elmúlt három napról, de kicsit hosszú lett... Jól beígértem nektek, hogy mostmár rendesen írom a blogot, erre két napig megint semmi... Ennek az az oka, hogy megint Pesten voltam órát tartani szerdán. Az órák jól sikerültek, már ami meg lett tartva, ugyanis a kicsik közül senki nem jött el... No comment... A street és a jazz órák rendben lementek, tetszett nekik a kombi, amit csináltam. Este még elmentem faterommal sörözni egyet - ő ugyanis a fővárosunkban él -, végre dumáltunk egy jót.

Csak csütörtökön jöttem haza Sanyival és Mártival, de előtte beugrottunk a Dechatlonba, néztünk ezt-azt. Persze nem volt olyan táska, amilyet én szeretnék, de ezen már meg se lepődök...

Kora délután értünk Szentesre, de szinte rögtön indultunk is tovább Orosházára, a Karácsonyi bemutatóra. Aki látta, mindenki szuperlatívuszokban beszélt róla, de én ehhez most tényleg alig raktam hozzá valamit, hiszen alig egy-két számban táncoltam. De ez jól is van így, teret kell engedni a "fiataloknak". Na nem mintha én öreg lennék... Ez után került sor a "munkavacsorára", én inkább ünnepi vacsorának hívnám, habár pizzát ettünk, de legalább karácson alkalmából... Beszélgettünk sokmindenről, és megnéztük a 48. Piroska és a Farkas előadást. Eddig csak a premierről készült videót láttam, azt is jó régen, úgyhogy az újdonság erejével hatott rám, és azt kell, hogy mondjam, tetszik. Tudom, öndícséret büdös, de ha egyszer jó...

Ma este megtörtént a szentesi kari-bemutató, kellemes családias hangulatban, nagy sikerrel.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.