A karácsonyi non-stop kajálást kicsit nehezen viselem, minden energiámat az emésztésre kell fordítanom. Ettől függetlenül történt egy-két érdekes dolog, meg is osztom ezeket most Veletek.

A karácsony utáni vasárnap este végre tudtam találkozni Petivel úgy, hogy az idő 95%-át nem alvással töltötte. Persze nem csak ketten voltunk, ott volt még Danyek is, aki hülyébb, mint Peti meg én együtt (jó értelemben, persze), és ha minket hármunkat összeeresztenek, kő kövön nem marad. De a könnyesre, has- és arcfájósra röhögés alap. Ráadásul mindezt végignézte Adri, a kedvesem is, úgyhogy már most, az elején is kapott rendesen a jóból... Kettőkor sikerült ágyba bújni (Adrival, még mielőtt valaki félre értené...), de hatkor már fölébredtünk. Ami azért érdekes, mert én hétfőn délelőtt 10-től Békéscsabán próbáltam a Jancsi és Juliskát kollegáimmal, így már három szám mozgásanyaga van készen. A bemutató március 18-án lesz, ha valakit érdekel, de úgyis még fogok írni róla.

Következő érdekesebb esemény az a Szentesi Fúvószenekar év végi koncertje volt ma délután 6-tól. Hát, elég vegyes érzelmeim vannak ezzel kapcsolatban. Először mondom a rosszakat. A hangosítás pocsék volt, egyrészt nem tudom minek kell térmikrofonokkal hangosítani egy ekkora zenekart egy ekkora sportcsarnokban? - Megjegyezném, hogy szabad téren is teljesen hallgathatóak! - Viszont a Kecskeméti Hírös Zenekart (remélem jól írtamam a nevüket) egyáltalán nem sikerült kihangosítani (na jó, talán a hegedűt), és emiatt erőtlennek tűnt az amúgy eszméletlenül jól játszó zenekar. A Dobbantóról csak azért írok valamit, mert amikor másodjára színpadra léptek, az már egy hosszabb műsorban gyenge számnak elment volna. A Bárdos Lajos Vegyeskórus pedig vagy csak magyarul énekeljen, vagy tanulják meg a helyes kiejtést! Egyébként nagyon szépen szól az ének a szájukból, de kiábrándító a helytelen kiejtés, főleg az angol számoknál. Az ő hangosításukról már nem is beszélek, egyszerűen nem szólt a hangfal... Na akkor most következzenek a jó dolgok is, mert ilyenek is voltak ám! Egyrészt maga a zenekar. Az úgy jó, ahogy van, mióta az eszemet tudom. Eddig akárhol, akármikor hallottam őket, mindig magas színvonalon játszottak, most sem volt másképpen. A Kecsikeméti Hírös Zenekar játékáról már szóltam, a dinamikahiány ellenére tetszett, ahogy elhúzták a Dobbantó nótáját. Végül de nem utolsó sorban egy nagyon kedves, régi ismerősöm, Simon Bogi a Kabaréból énekelt el egy dalt. Az már nem volt meglepetés, hogy nagyon szép hangja van, de most már azt is tudom, hogy remek előadó. Olyannyira, hogy az Operett Színházban játszik másfél éve, már négy darabban van benne. Ezúton is gratulálok neki!

Most hirtelen ennyi, ha felébredtem a Szilveszter utáni kómából, majd jelentkezem! Addig is BUÉK MindenkiNet, az alkohollal csak mértéktartóan (mérték a vödör, tartó az asztal)!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.