Bocs, nem tudtam most kitalálni jobb címet... Ma lettünk egy hónaposak a Kedvessel (azért nem írtam le, hogy hogyan jöttünk össze, mert ez egy nagyon egyszerű történet: megtetszett, beszélgettünk, még jobban megtetszett, sms-váltás, táncolás, összebújás, csókolózás), ebből az alkalomból elmentünk sütizni egyet. Kipróbáltuk a Kéknefelejcs Cukrászdát, nagyon finom sütiket ettünk, ajánlom mindenkinek (Én, aki köztudomásúan nem szeretem a cukrászdás sütiket, mert ez tényleg nagyon finom, pl nincs tartósítószer íze...)

A nap másik eseménye, h a Faterral elmentem Vásárhelyre fölvenni a megrendelt dobozok első százegynéhány darabját (nem mi rendeltük, hanem a cég, akinél Pesten melózik az "Öreg"). Nem is ez a lényeg, hanem hogy az autót én vezettem oda vissza, ami azért érdekes, mert egy (Mártika KisPókja után) baromi nagy Fiat Ducato volt 2.8-as TD motorral, üresen megy mint a disznó. Pedig nem próbáltam ki. Ahogy azt sem, hogy ötödikben kilencvenről még mindig jól megy, és hogy 130 körül már erős a szélzaj. Visszafelé a megpakolt autót is én vezettem, na az már nem volt ennyire kellemes... Nem a rakomány súlya miatt, hanem hogy össze-vissza zörgött az egész (acél kapcsolószekrényekről van egyébként szó), meg a rögzítés sem volt igazán professzionálus, úgyhogy tojás volt a talpam alatt. De épségben hazaértünk. Ami a lényeg, hogy végre vezethettem egy kicsit. Jó, nem egy személyautó, de azért a semminél jobb...

Na most hirtelen ennyi... A közeljövőben írni szándékozom egy posztot a sörökről, hogy mikor kerül ki, azt nem tudom, de hamarosan.
 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.