This is it másodszor, Tűzraktér
2009.11.24. 12:53
Ott hagytam abba, hogy vége lett a castingnak. Kettő körül beültünk a lányokkal (immáron összesen négyen, a többieknek hamarabb el kellett menniük) a Nyugati téri Mekibe. Amíg a többiek ettek, én meg kortyoltam a forrócsokit, azon gondolkodtam, hogy mit is kéne csinálni, ha már egyszer itt vagyok pesten. Földi délelőtt tartott órát az együttesnek, úgyhogy ez kiesett. Pesti est kézbe vesz, program keres... Szívesen megnéztem volna egy kortárs kiállítást, de hétfőn a múzeumok zárva vannak. Színház esélytelen, hogy vége legyen úgy, hogy még el is érjem az ucsó vonatot. Ez is kiesett. Marad a mozi. Egyetlen értelmes film maradt, amit meg is tudok nézni, a This is it. Immáron egyedül voltam, Márti ment tanítani Angyalföldre, a másik két lány pedig haza. Megnéztem hát ismét a filmet, most inkább a részletekre koncentrálva, de még így sem bírtam ki könnyek nélkül.
Hatra a Nyugatiban volt megint, de mit csináljak vonatindulásig abban a majd' két óra hosszában? Eszembe jutott a Tűzraktér, régen jártam már ott. Most sem voltam ott sokáig, csak egy film első felét sikerült megnéznem, az Egyedül című török alkotást. Érdekelt volna a vége is, majd ha sikerül egyszer végignéznem, majd írok róla. Egyébként imádom azt a helyet, ajánlom mindenkinek, nézzetek be egyszer (vagy többször)!
Ezután kb 7.50-kor fölszálltam a vonatra, és irány haza. A Szolnok-Szentes vonaton összefutottam régi osztálytársammal, aki kalauz lett. Miután leellenőrizte a jegyemet, hazáig beszélgettünk. Otthon pedig úgy dőltem bele az ágyba, mint egy darab fa...
Szerző: ArtWolf
2 komment
Címkék: it film is utazás török michael tűzraktér this nyugati jackson egyedül this is it
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek